Beismerjük, vagy sem, de szinte mindannyian szorongtunk már valamitől. Kilátástalanság, pénztelenség, boldogtalanság, ki-ki mit tart fontosnak, s mi az ami elvesztésétől fél. Talán a saját életünkből is tudunk jó néhány példát arra, hogy a félelem negatív energiát szül, és megteremtjük vele a bajt, aminek elkerülését leginkább szeretnénk.

Szorongásunk valamitől, szinte generálja, hogy az meg is történjen velünk!

Természetesen pofon egyszerű azt mondani „ne félj!”. Ahhoz viszont, hogy leküzdjük tudnunk, kell az eredetét. Miért olyan nehéz megválnunk a félelmeinktől?

Hiszen sokkal könnyebb lenne az életünk, ha mernénk bátran lépni, és nem aggódnánk mindenen.

Miből adódhat szorongásunk?

Lehet egy rossz korábbi berögzülés vagy gyermekkori trauma is. A szülők hajlamosak arra, hogy bizonytalanságban tartsák gyermeküket, nem gondolva arra, hogy ezeket a beidegződéseket a legnehezebb legyőzni. „ Ne mássz fel a fára, mert leesel, vigyázz ne menj ki éjjel a házból, mert elrabolnak a rézfülűek”. Ebben az esetben abszolút igaz, „ a pokolhoz vezető út jó szándékkal van kikövezve”, ezek az ártatlan szülői „ nevelések”, amikkel úgy véljük, megóvhatjuk gyermekünket,  jövőbeni szorongásokhoz vezethetnek, melyek leküzdése igen nehéz.

Párkapcsolati félelmeink is többnyire a múltba gyökereznek. Csalódás egy régi társban hosszú távon vezethet arra, hogy nehezen fogadjuk el saját értékeinket, ami miatt szerethetőek vagyunk mások számára. Ennek oka lehet egy korábbi hűtlen fél, meg nem értő társ, rossz családi példa. Félelmünk a rossz kapcsolattól odáig vezethet, hogy épp olyan társakra lelünk, akit korábban el szerettünk volna kerülni – alkoholista, kicsapongó, megbízhatatlan, erőszakos -. Vagyis a félelemnek mindig van egy múltban gyökerező oka. Ezt láttuk, ezt éltük meg, ezt mesélték nekünk…

Nem ritka, épp azért maradunk egy kilátástalan kapcsolatban, mert egyszerűen félünk a jövőtől, a bizonytalanságtól, hogy nem lesz pénzünk, otthonunk, családunk… Félünk az időtől. Attól, hogy öregszünk, ketyeg a biológiai óránk, és még mindig nem váltunk anyává.

Közben egyszerűen nem merjük megtenni azt az egyszerű lépést, ami talán oda vezethet, hogy legyen családunk, gyerekünk…

Bár mondani könnyű és tudod is, hogy igaz, nagyon nehéz az, hogy merj pozitívan gondolkodni, elhinni azt, hogy nem csak a negatív gondolatnak van teremtő ereje.

Ha negatívan gondolkodsz, és nagyon félsz valamitől, az szinte biztos, hogy megjelenik az életedben. Bevonzod. Te akartad, hát megkapod, élj vele! Mégis, hogyan lehet pozitívan gondolkodni akkor is, ha a helyzeted látszólag kilátástalan?

Harcolj a negatív gondolat ellen, gondol valami pozitívra, ami érték az életedbe, csak nem veszed észre, biztos családi háttér, egészség, tehetség…

Napról napra erősítsd magadban a pozitív gondolatokat, és ami fontos hidd is el, hogy jó is történhet veled! Ha másképp nem megy, ismételgesd!

Amikor úgy érezzük, egyedül nem megy, beszéljük ki problémánkat, de vigyázzunk, nehogy az általunk gerjesztett negatívumok odáig vezessenek, hogy magunkkal rántsunk érzelmi gödreinkbe másokat, hiszen a hozzánk túl közel álló emberek könnyen átvehetik a bánatunkat, szomorúságunkat. Fordítva is igaz, ha szerettünkön kell segíteni, legyünk együttérzőek, de ne vegyük át a terhüket. Mindenkinek a saját keresztjét kell hordoznia!

Fontos, hogy merjünk szembenézni félelmeinkkel!

Fóbiák – tériszony, bezártság, pókok stb. – legjobb, ha szembenézünk vele, mert, így rájövünk, alaptalan régi félelmünk.

Sokat segíthet szorongásaink leküzdésében, ha magunkat pozitív, inspiráló emberekkel vesszük körül, hiszen pozitív kisugárzásuk erőt adhat számunkra.

S végül, ne feledjük, merjünk hinni abban, hogy velünk jó is történhet, hiszen mindannyian ezt érdemeljük!