Kínaiul piba, ami annyit tesz: húzd le a bőrét, arabul meg askdinya, avagy a világok legjobbika. Nálunk nisperos néven árulják a japán naspolyát. A mézillatot árasztó gyümölcs egy rózsafélék családjába tartozó örökzöld fán terem, még közelebbről az alma rokona. Ázsiában 1000 éve termesztik, mifelénk cserepes dísznövényként terjedt el.

A naspolya ránézésre kicsit ringlószilva, kicsit kajszibarack. Narancssárgás, pihés, puha állományú, az ütődések is ezt jelzik. Könnyen le lehet húzni róla a bőrt. Belül leveses, éretten kásás, hogy omlik szét a szájban. A sárgás színű húsba jókora mandulaízű magok ágyazódnak, ezek természetesen nem ehetőek, sőt mi több, enyhén mérgezőek.

A naspolya édes-savanykás, és rettentően lédús, mintha jóféle itókát kóstolgatna az ember. Jobb helyeken erjesztik is - bornak, vagy üdítőként isszák. Pároltan, az almához hasonlóan süteménytöltetként használják, főznek belőle lekvárt, szószt, gyümölcskocsonyát. Aszalják is.

Az evésre alkalmas naspolya nyomásra érzékeny, de ha keménykés, sem baj, mert könnyen utóérik. Csak arra ügyeljünk, hogy ez idő alatt hűvös, száraz helyen tároljuk, valami puhára fektetve. Az éretlen gyümölcs onnan ismerszik fel, hogy fanyar, egyenesen kesernyés az utóíze.