A Kunsági, a Csongrádi és a Hajósi borvidék egyaránt sík többnyire homokkal, itt-ott lösszel borított területen fekszik. Az alföldi szőlőskerteket valamikor csak kerti szőlőkként jelölték, ma ez a régió Magyarország legnagyobb szőlőtermő területe. A régióban gyakorlatilag az összes magyarországi fajta megtalálható, köztük olyan ritkaságok, mint kövidinka, izsáki, ezerjó, pozsonyi. A vörösborszőlők között a nemzetközi fajták mellett jelentős a Kadarka részaránya.

A Duna és a Tisza között elterülő tájon, mely Budapest déli határától egészen Magyarország déli határáig tart, mezőgazdasági területek, ártéri erdők, szikes puszták, homokdűnék, gyümölcsösök és szőlőskertek váltják egymást.

A tájkép meghatározó eleme ma is a tanya. Az Alföld Duna-Tisza közén fekvő területét nagyrészt folyami eredetű hordaléktalaj homok és néhol, főképp a Duna déli szakasza mellett lösz borítja. A régió éghajlata szárazabb, mint Magyarország többi részén, ugyanakkor ez a legmelegebb régió az országban.

A Duna és a Tisza közötti sík területet a XIX. századi folyó szabályozások előtt minden tavasszal rendszeresen elöntötte a víz. Az áradás után kiváló legelők maradtak hátra, melyen a nagykiterjedésű alföldi mezővárosok és falvak határában külterjes állattenyésztés folyt: magyar szürkemarhát és mangalicát tartottak. A folyók szabályozásának következményeként az Alföld teljes ökológiai rendszere megváltozott, ekkor alakultak ki azok a szikes puszták, melyek a mai napig Magyarország fő turisztikai látványosságai.

A korábban rendszeresen elárasztott legelők helyén száraz, futóhomokkal borított terület alakult ki. Először csak a homok megkötése miatt gondoltak szőlőtelepítésre, de a filoxéra vészt követően rohamosan bővült az alföldi szőlőültetvények száma, mivel a homoktalaj megvédte a szőlőt a kártevők ellen. Száz évvel ezelőtt még csak kerti szőlőkként jelölték a régió ültetvényeit, az elmúlt évtizedekben azonban hatalmas táblákat telepítettek, így ma már Magyarország legnagyobb szőlőtermő területe az Alföld Régió. Az alföldi szőlők leve egykor homoki borként a kisvendéglők és kiskocsmák kedvelt itala volt, amit sokszor szódával fröccsként ittak. A régión belül Duna mellett fekvő Hajósi borvidék képvisel eltérő stílust: a lösszel borított területen főként lágy vörösborokat termelnek. A hajósi borászkodás múltjáról a műemléki pincefalú is tanúskodik.