A lime az indomaláj térségben honos, ott legalább olyan közkedvelt, mint nálunk a közönséges citrom. Ennél picivel kisebb, a héj is vékonyabb, de ugyanolyan ripacsos. Ugyanúgy gerezdek alkotják belül. Sav- és cukortartalma ellenben nagyobb. A lime is savanyú, de valahogy másképp.

Házilag – akárcsak társa - sokszorosan hasznosítható. Nem vész kárba sem a héja, sem a húsa, sem a leve. Jó sokáig bírja a hűtőszekrényben. Egyrészt limonádénak, másrészt ízesítőnek használhatjuk, teába, alkoholos italokba, húspácnak vagy ecet helyett salátaöntetnek.

A lime leve különösen kiemeli a csípős étkek ízét, és megbolondíthat más gyümölcsöket. Például a dinnyét egész jól kiegészíti. Messzi földön mártások alapanyaga, illetőleg sós vízben megfőzik, tűző napon megszárítják és porrá törik – fűszernek. Vagy befőzik lekvárnak, elteszik savanyúságnak. Héjából olajat préselnek, kozmetikumokhoz meg rovarcsípések ellen.

Levét előszeretettel a gyógyászat használja. Jó fejfájásra, köhögés ellen, torokgyulladásra, reumára és aranyérre is. Nyugtatólag hat az idegrendszerre. És ne felejtsük el, hogy mint tisztességes citrusféle, természetesen valóságos C-vitamin bomba.

A zöldcitromnál egy szabály van: mivel vékony a héja, hamar kiszáradna, ha nem felületkezelik. Úgyhogy fogyasztás előtt forró vízben alaposan mossuk meg! Együk, igyuk, vagy használjuk dekorációnak! És el is érkeztem a legizgalmasabb részhez: a koktélokhoz. A zöldcitrom az egyik alapelem. Nemcsak mert karikára vágva vagy gerezdekre szedve jól néz ki a pohárban, a pohár szélére csiptetve, hanem mert savanykássága szinte minden italhoz passzol. Kivéve a krémlikőröket talán, mert savtartalma miatt a tejjel való találkozása nem szerencsés.

Próbáljuk ki például a Mojitoban, szerintem verhetetlen: a zöldcitromot darabokra vágom, a pohárban megnyomkodom, hogy a leve kipréselődjön, barnacukrot olvasztok fel benne, majd jeget török hozzá. Végül rummal és kevéske ásványvízzel feltöltöm. Nagyszerű frissítő, pláne ilyenkor nagyon csúszik.