Abban az időben Jézus  így szólt: "Én  vagyok a jó  pásztor. A jó  pásztor

életét adja a juhokért. A béres  azonban, aki nem pásztor, akinek a  juhok

nem a sajátjai, otthagyja  a juhokat, és elfut,  amikor látja, hogy jön  a

farkas. A farkas aztán  elragadja és szétkergeti őket.  A béres azért  fut

el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem

enyéimet, és enyéim is ismernek engem,  - mint ahogy az Atya ismer  engem,

és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak,

amelyek nem ebből  az akolból  valók. Ezeket is  vezetnem kell.  Hallgatni

fognak szavamra, és egy  nyáj lesz és egy  pásztor. Azért szeret engem  az

Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el

tőlem senki, magam adom oda, mert  van rá hatalmam, hogy odaadjam, és  van

rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."

Jn 10,11-18

Elmélkedés:

A pásztori szeretet

Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai  városban

egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan  gyermekeket,

ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul

lett. A  férje azonnal  a kórházba  szállította feleségét,  de az  orvosok

hiába  próbáltak  segíteni  neki,  hamarosan  beállt  a  halál.   Perceken

keresztül próbálták  újraéleszteni,  de  sajnos  nem  jártak  eredménnyel.

Látván, hogy az édesanya életét már  nem lehet megmenteni, az egyik  orvos

hirtelen úgy  döntött, hogy  legalább a  gyermekek életét  mentsék meg.  A

műtétet  percek  alatt   elvégezték,  a  két   magzatot  életben   világra

segítették. Az  édesanya ekkor  már  közel 15  perce halott  volt.  Amikor

azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve,

felnyitotta szemét,  az orvosok  és segédkezők  legnagyobb  csodálkozására

gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert ilyet még senki nem

látott, hogy egy halott  édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak  volna

az életre.

Az édesanya  elvesztése az  ember számára  az élet  egyik  legfájdalmasabb

eseménye. És hiába megy ki az  ember a temetőbe édesanyja sírjához,  hiába

hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt

édesanyát. Pedig  sokan  talán azt  szeretnék,  ha csoda  történne,  olyan

csoda,  mint  amilyen  az   imént  említett  újszülöttekkel  történt,   és

visszasírhatnák édesanyjukat  a  földi életre.  S  mivel ilyen  csoda  nem

történik, az ember  számára marad  a lelkiismeret furdalás,  a bánkódás  a

mulasztásért, az  elmulasztott szeretetért.  A hatalmas  koszorúkkal és  a

méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet  már pótolni azt a  szeretetet,

amelyet valaki elmulasztott gyakorolni  szülei iránt még földi  életükben.

Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen  minket arra, hogy a legjobban  az

édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta szeretetünket.

Az  édesanyákról  való  szeretetteljes   megemlékezésünk  mellett  a   mai

vasárnapon arról is szólnom kell, hogy ma van világszerte a papi hivatások

napja. Minden  pap  példaképe  maga Krisztus,  aki  egész  földi  életével

megmutatta,  hogy  milyennek  kell   lennie  a  papnak.  Istentől   kapott

hivatásunkat akkor teljesítjük hűségesen, ha  egészen őrá, a Jó  Pásztorra

hasonlítunk. A mai evangélium szerint  Jézus a következőket mondta: "A  jó

pásztor életét adja a juhokért." Majd így folytatta: "Ismerem enyéimet, és

enyéim is ismernek engem". Jézus tehát ismerte övéit, ismerte  mindazokat,

akiket az Atya rá bízott. Azt tartotta küldetésének, hogy összegyűjtse  az

embereket és kész volt életét is feláldozni értük. Mi, papok arra  kaptunk

megbízást, hogy  folytassuk, amit  Jézus  megkezdett, s  tegyük  láthatóvá

szüntelen jelenlétét a világban.

Papként jól tudom, hogy Jézushoz való hasonlóságunk tesz hitelessé minket.

Minél jobban hasonlít életünk Jézus életéhez, annál inkább bátoríthatjuk a

híveket a jézusi  életre. Minél  inkább a mi  Urunk szolgálatába  állítjuk

életünket, annál bátrabban ajánlhatjuk másoknak, hogy életüket ők is Isten

szolgálatába állítsák.

A papi élet a  szeretet megvalósítására törekszik.  Minden pap a  szeretet

megélésére törekszik. Szeretet él azoknak  a fiataloknak a szívében,  akik

vállalják a papi  életre való  felkészülést és  a papszentelést.  Szeretet

Isten iránt, szeretet az Egyház  iránt, szeretet a hívek közössége  iránt.

Lehet, hogy ez  a szeretet  az évek során  megkopik, lehet,  hogy a  hívek

számára nehezebben  észrevehető,  de  biztosan ott  él  minden  pap  szíve

mélyén, aki kitart hivatásában. És ez a szeretet nem egyszerűen egy  ember

szeretete, hanem Isten  szeretetének a tükröződése,  Isten szeretetének  a

jele a hívek felé.

(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mária, Jézus Anyja és  a papok Anyja, engedd,  hogy így szólítsunk  téged,

hogy ünnepelhessük  anyaságodat, s  Fiad és  fiaid papságát  szemlélhessük

nálad, Istennek szent Anyja!

Jézus  Krisztus  Anyja,   ki  Fiad   mellett  álltál   élte  kezdetén   és

küldetésében, kerested Őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor

fölmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki

fiadként kaptad  meg Jánost,  fogadd el  az öröktől  fogva  meghívottakat,

oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te  fiaidat,

Papok Édesanyja!

---

Evangelium minden nap

http://evangelium.katolikus.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu

http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium