Abban az időben az Emmauszból  visszatért tanítványok beszámoltak az  úton

történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.  Míg

ezekről  beszélgettek,   egyszer  csak   megjelent  köztük   (Jézus),   és

köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,

hogy szellemet látnak. De ő így  szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg,  és

miért támad  kétely a  szívetekben? Nézzétek  meg kezemet  és lábamat!  Én

vagyok. Tapintsatok meg és lássátok,  a szellemnek nincs húsa és  csontja,

de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.

De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt

hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?"  Adtak neki egy darab sült  halat.

Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:  "Ezeket

mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie  mindannak,

amit rólam  Mózes törvényében,  a prófétákban  és a  zsoltárokban  írtak."

Ekkor  megnyitotta  értelmüket,  hogy  megértsék  az  írásokat.  Majd  így

folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és  harmadnap

fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell

hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."

Lk 24,35-48

Elmélkedés:

Győzelem a halál és a bűn felett

Olvastam, hogy az osztrák  császárokat évszázadokon keresztül a  kapucinus

szerzetesek  bécsi  templomának  kriptájában  helyezték  örök   nyugalomra

haláluk  után.  A   temetési  szertartásnak,  amelyre   az  egész   ország

előkelőségei eljöttek,  volt egy  nagyon érdekes  része. A  temetés  ideje

alatt a  kripta  ajtaja  zárva  volt,  egészen  addig,  amíg  az  uralkodó

koporsóját  vivő  emberek  oda  nem  érkeztek.  Az  udvarmester   botjával

megkopogtatta az ajtót, így jelezvén,  hogy a halott uralkodó  bebocsátást

kér a  halottak  birodalmába.  Ekkor  az ajtó  mögül  az  egyik  kapucinus

szerzetes megkérdezte: Ki kopogtat? Az udvarmester így válaszolt: Őfelsége

az apostoli uralkodó. A hang ezt válaszolta: Nem ismerem. Rövid csend után

újra kopogtatott  az  udvarmester, majd  ismét  hallatszott a  kérdés:  Ki

kopogtat? Ausztria és Magyarország apostoli  királya. Nem ismerem -  szólt

újból a  hang  és  az  ajtó  továbbra  is  zárva  maradt.  Az  udvarmester

harmadszor is zörgetett, majd a kérdésre azt válaszolta, hogy a haza atyja

és az igazság védelmezője  szeretne bejutni, de erre  is ugyanaz a  válasz

érkezett. Amikor az  udvarmester utoljára kopogtatott,  akkor ezt  mondta:

Egy szegény  bűnös kér  bebocsátást.  Ekkor a  hang a  következőt  mondta:

Bejöhet!, és  feltárult a  kripta  ajtaja. E  szokás szerint  temették  el

évszázadokon keresztül a  császárokat, jelezvén, hogy  a túlvilágon  senki

sem uralkodó, hanem minden  ember egyforma, és  Isten ítélőszéke elé  csak

úgy  kerülhet  az  ember,   hogy  megvallja  bűnösségét.  E   jelképgazdag

szertartás figyelmeztet  minket  arra,  hogy  a  bűnbánat  elengedhetetlen

ahhoz, hogy megnyíljék számunkra az örök élet kapuja.

Húsvét  harmadik  vasárnapján  egy   újabb  olyan  esetről  olvastunk   az

evangéliumban, amikor a feltámadt  Jézus megjelent tanítványainak.  Lukács

evangélista leírása szerint Jézus azt a küldetést adja övéinek, hogy az  ő

nevében hirdessék a megtérést és a bűnbánatot (vö.: Lk 24,47). A  történet

rávilágít arra, hogy a bűnbocsánat a feltámadt Krisztus ajándéka, s  ebben

az értelemben  a  feltámadás  gyümölcse  az  emberiség  számára.  Krisztus

feltámadása azt bizonyítja,  hogy az  élet erősebb a  halálnál. Az  isteni

megbocsátás és  irgalmasság  azt bizonyítja,  hogy  a szeretet  nagyobb  a

bűnnél, Isten jósága nagyobb az ember vétkénél.

Annak  érdekében,  hogy  jobban   megértsük  a  bűnbocsánat  lényegét   és

jelentőségét, érdemes  egy  kicsit  visszagondolnunk a  nagypénteki  és  a

húsvéti eseményre. A keresztre  feszített Jézus életének utolsó  perceiben

azt érzi, hogy  elhagyta őt  az Atya.  Így kiált  fel: "Istenem,  Istenem,

miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). S a mennyei Atya ebben a  pillanatban

nem siet  Jézus megmentésére,  az  ő közbeavatkozása  majd az  lesz,  hogy

harmadnapra feltámasztja a Fiút a  halálból. Amikor Jézus elhagyatva  érzi

magát, amikor elszakítva érzi magát  az Atya szeretetétől, akkor ebben  az

is benne van, hogy átérzi  a bűnös emberek sorsát,  bár ő nem követett  el

bűnt soha. A bűnös ember ugyanis nem érzi Isten szeretetének a közelségét,

hiszen a bűn magától Istentől távolítja el. Halálának pillanatában érzi át

Jézus a legjobban azt, hogy a bűnnek milyen hatalma van az ember felett. A

feltámadás az elhagyatottság,  az isteni  szeretettől való  elszakítottság

érzését változtatja meg.  A feltámadás pillanatában  Jézus újra átérzi  az

Atya szeretetét, aki magához öleli őt.  Miként a húsvét hajnali esemény  a

halál hatalma alóli felszabadulás  végtelen örömét jelenti Jézus  számára,

ugyanúgy kimondhatatlan lelki örömöt érzünk akkor, amikor a szentgyónásban

megszabadulunk  bűneinktől,  hiszen  Isten   irgalma  eltörli  azokat.   A

feltámadás testi újjászületést jelent  Jézus számára és  egykor majd a  mi

számunkra is, a bűnbocsánat  pedig lelki újjászületést, lelki  feltámadást

jelent a bűnbánó  számára. Mindennek  fényében talán már  jobban értjük  a

megváltás  titkát:   Jézus  kereszthalála   magában  hordozta   bűneinket,

feltámadása pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Jézus

azért halt meg és azért támadt fel, hogy legyőzze a bűn hatalmát az  ember

felett   és   a   bűnbocsánat    ajándékozása   révén   helyreállítsa    a

szeretetkapcsolatot Isten és az ember között.

A felolvasott evangélium  szerint a krisztusi  tanítványoknak a  feltámadt

Jézus nevében bűnbocsánatot kell hirdetniük mindenütt a világon. Egyházunk

tehát akkor teljesíti hűséggel Krisztustól kapott küldetését, ha az  egyik

legnagyobb hittitok,  a feltámadás  hirdetése mellett  nem feledkezik  meg

hirdetni a bűnbocsánatot. A keresztény hívek pedig akkor bizonyulnak az Úr

igaz  tanítványainak,  ha  Krisztus  feltámadása  hittel  való  elfogadása

mellett elfogadják  a bűnbocsánat  ajándékát is  az irgalmas  Istentől.  A

bűnbocsánat szentségében megtapasztalhatjuk, hogy emberi bűneinket egyedül

Isten megbocsátó szeretete képes legyőzni.

(Horváth István Sándor)

Imádság:

Örök Atya,  tekints irgalmas  szemmel az  egész emberiségre,  különösen  a

szegény bűnösökre,  akiket  Jézus  legirgalmasabb  Szíve  oltalmaz.  Az  Ő

keserves   kínszenvedése   által   könyörülj   rajtunk,   hogy    irgalmad

mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.