Világosodik. Az apa felriad. Elaludtam… Az üveg üres… A gyerek?

A kislány kinyitja a szemét. Mosolyog. „Jó reggelt, apuka!”

…Sokszor mondtam, azóta is:”A tokaji bor csodaszer. Apám kanalazta be és én meggyógyultam…”

Sok év telt el azóta, és hányszor gondolkoztam, vajon miért haltak meg annyian azon a nyáron Kecskeméten, ugyanannak a tífuszjárványnak az áldozatai, és miért lettem én a túlélő? Mi volt a szándéka velem a Jóistennek, hogy megkímélt? Most itt fekszem, ennek a szép Nyugdíjas otthonnak az erkélyén és gyönyörködöm a csillagokban. Nem lehet betelni velük. Kevésnek tudom a nevét. Ez az élet túl rövid mindahhoz, amit meg akartam tanulni, amit el akartam érni. Még nyolcvannégy év sem volt elég. Iskola, család, szerelem, házasság, karrier, utazás… Istenem, utazás… háromszor a Föld körül, férjemmel, aztán egyedül, írás – félbehagyott regények, sok-sok cikk, versfordítás, tanítás, Aranydiploma, előadások keresztül-kasul Európán, Japán egész hosszában, Amerikán, Kanadán is keresztül-kasul, és mindig az új tanév, az Élet, az új élmény, az új tanítványok serege, Pionir a televíziós tanításban, saját rádióműsorok. Könyvek, színház, filmkritikák,

És mindig tovább adni, megosztani…

Eddig négyszer mentem nyugdíjba. Az első: mikor szinte egyszerre veszítettem el édesanyámat és férjemet. A második, amikor befejeztem Fullbright-ösztöndíjas professzori állásomat Japánban. A harmadik, mikor második Japán egyetemem rájött, hogy messze túlléptem az ott kötelező nyugdíjkort. A negyedik, mikor úgy döntöttem, visszatérek szülőhazámba és megváltam floridai akadémiai posztomtól. Még itt is a Ballószög melletti nyugdíjas otthonban is megtaláltak.

2004-ben meghívott a Kínai Tudományos Akadémia egy konferenciára. A téma: „Hogyan mentsük meg a veszélyeztetett kulturális értékeket világszerte?

Nagy élmény volt. És végül az eddigi legnagyobb meglepetés: Először Amerikából, másodszor pedig Nagy-Britanniából jött felkérés, nyújtsam be újabb munkálkodásom adatait, mert még számon tartanak. Elismerik mindazt amit eddig elértem, és számítanak rá, hogy továbbra is „Educator” maradok.

Hát igen. Az „Educator” szó, latinban is, angolban is ugyanazt jelenti: „kihozni”

Kihozni a kicsikből amire képesek. A fiatalból amit el tud érni. És a nyugdíjasból, amire még emlékszik és amit tovább tud adni. Mert nem szabad elveszíteni. Semmi értéket.

„…Mutassatok utat…”