Amikor elmúlt a  szombat, Mária  Magdolna, Mária, Jakab  anyja és  Szalóme

drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus  holttestét.

A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt

mondták egymásnak: "Ki fogja nekünk  elhengeríteni a követ a sír  bejárata

elől?" De amikor  odanéztek, látták, hogy  a kő el  van hengerítve,  pedig

igen nagy  volt. Bementek  a sírba,  és egy  fehér ruhába  öltözött  ifjút

láttak, amint ott ült jobb  felől. Megrémültek, de az megszólította  őket:

"Ne  féljetek!  Ti  a  keresztre  feszített  názáreti  Jézust   keresitek.

Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek,

és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott

meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek."

Mk 16,1-7

Elmélkedés:

Újra él

Az idei nagyhét  azzal a  szomorú eseménnyel  kezdődött, hogy  Nagyhétfőn,

április 6-án szörnyű földrengés  pusztított a közép-olaszországi  L'Aquila

városában és környékén. A tragédia következtében közel 300 ember vesztette

életét és tízezrek  váltak hajléktalanná. A  híradások beszámolnak  arról,

hogy bár egyre kisebb az esélye,  de mégis, napokkal a földmozgás után  is

találnak élő embereket a romok alatt. És milyen hatalmas öröm a  mentésben

segítők  számára,  amikor  túlélőt  találnak!  Milyen  nagy  az  öröme   a

családtagoknak, amikor egy halottnak vélt szerettük élve kerül elő a romok

alól. Amilyen nagy  fájdalmat jelent valakinek  az elvesztése, olyan  nagy

örömet vagy  talán még  nagyobbat  jelent az  ember  számára az  élet!  Az

örömhír, hogy élő emberre bukkantak, gyorsan bejárja a környéket és néhány

órán belül bejárja a világot.

Ma, amikor a Jézus  nagypénteki kereszthalálára való emlékezést  követően,

az Ő feltámadását  jöttünk össze ünnepelni  húsvét éjszakáján,  gondoljunk

azokra az  áldozatokra, akik  számára előbb  következett be  a földi  élet

vége, mint ahogy ezt remélték, s akik már találkozhattak a  Feltámadottal.

Ez a mostani természeti katasztrófa  is erősíti bennünk azt a  gondolatot,

hogy  Jézus  ma  is  szenved  az  áldozatokban,  ugyanakkor  tovább  él  a

túlélőkben.

Jézus meghalt a  kereszten, majd testét  egy sziklasírba temették.  Amikor

már-már úgy  tűnik,  hogy a  tragédia  véget ért,  az  események  váratlan

fordulatot hoznak. A templom függönyének kettéhasadásával nem gördül le  a

függöny, hanem folytatódik a történet.  Új szereplők tűnnek fel a  színen.

Jézus elítélésében  és  keresztútján  inkább  a  férfiaké  a  főszerep.  A

keresztúton csak  néhány  tehetetlen,  siránkozó  asszonnyal  találkozunk,

talán Veronika az egyetlen, aki segíteni tud, s Jézus édesanyja, Mária  is

tehetetlenül áll  a kereszt  alatt.  A férfiaké  a főszerep.  Júdásé,  aki

elárulja Mesterét. A katonáké, akik  elfogják Jézust. A főtanács  tagjaié,

akik elítélik Jézust és keresztre  feszítését kérik a római  helytartótól.

Pilátusé,  aki  kimondja  a  halálos  ítéletet.  A  római  katonáké,  akik

gúnyolják, megkorbácsolják és keresztre  feszítik Jézust. Cirenei  Simoné,

akit arra kényszerítenek, hogy segítsen a keresztjét hordozó embernek.  És

más katonáké, akik a sír  őrzésének feladatát kapják. A szerepeket  főként

olyan férfiak alakítják, akikben egy cseppnyi részvét vagy szeretet  sincs

Jézus iránt.

Húsvét hajnalra változnak a szereplők. A férfiak eltűnnek, s megjelennek a

jámbor asszonyok, akik a sírhoz mennek. Asszonyok, akik nem ellenségek  és

nem is közömbösek. Asszonyok,  akik szerették Jézust  életében, és most  a

halottnak  vélt   Jézus  iránt   szeretnék  kifejezni   tiszteletüket   és

szeretetüket. Asszonyok, akik egy üres sírt találnak. Ez az üres sír  lesz

számukra a  feltámadás  első  jele.  A feltámadt  Jézussal  most  még  nem

találkoznak, csak egy  fehér ruhába öltözött  ifjút, egy angyalt  találnak

ott, aki  azt állítja,  hogy Jézus  azért nincs  itt, mert  feltámadt!  Az

evangéliumi beszámoló szerint  az asszonyok azt  a feladatot kapják,  hogy

vigyék meg Péternek és a  többi tanítványnak Jézus feltámadása  örömhírét.

Azok  az  asszonyok  tehát,  akik  elsőként  értesülnek  a  feltámadásról,

elsőként fogják hirdetni azt.

Az asszonyok példája mutatja, hogy csak kevesen láthatták az üres sírt.  A

nép, amely jelen  van Jézus elítélésekor  és végignézi keresztútját,  most

nincs itt,  nem  lehet a  feltámadás  szemlélője. Jézus,  csak  keveseknek

jelenik meg  a későbbiekben,  olyanoknak,  akik igaz  tanítványai  voltak.

Olyanok találkozhatnak a feltámadottal, akiknek ugyan megrendült a hite  a

kereszthalál láttán, de reményük  újra feltámadt. Olyanoknak jelenik  meg,

akik szeretetükkel kiérdemelték azt, hogy a feltámadás hirdetői legyenek.

(Horváth István Sándor)

Imádság:

Engedjük, hogy  e szent  ünnepnapból  áradó fény  bevilágítson  bennünket;

nyíljunk meg őszinte  bizalommal a  feltámadt Krisztusnak,  hogy a  húsvét

titkának megújító ereje  mindannyiunkban, családjainkban, városainkban  és

nemzeteinkben is  megnyilvánulhasson!  Legyen  láthatóvá  a  világ  minden

részén!