A vándorok más-más dolgokat vihetnek magukkal, de egy közös van mindegyikükben: vándorbotot mindenki visz magával.
Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 6,7-13 Elmélkedés:
Vándorbot A magyar népmesékben, népdalokban vagy más költeményekben gyakran szerepel a vándorbot. A legény vándorbottal a kezében szokott útnak indulni, hogy hegyeken és folyókon átkelve bejárja a világot, szerencsét prób7áljon. A boton kívül általában még egy batyu vagy egy tarisznya is szokott lenni a főhősnél, benne egy kis hamuban sült pogácsával. A pogácsa ugyan hamar elfogy, de a bot mindig ott van a történet során, amíg a legény haza nem ér. Manapság gyalogos vándorútra már kevesen vállalkoznak, s a szokások is változtak. A batyu szerepét átvette a hátizsák, amelyben hasznos társként műholdas helymeghatározó lapul. A vándorok más-más dolgokat vihetnek magukkal, de egy közös van mindegyikükben: vándorbotot mindenki visz magával. Nagyon érdekes, hogy amikor Jézus missziós útra küldi apostolait, akkor semmit sem vihetnek magukkal, csak egy vándorbotot (Mk 6,8), ahogyan erről az imént a mai vasárnap evangéliumában hallottunk. Legalábbis Szent Márk evangéliumában ez található, de meg kell jegyeznünk, hogy Máté és Lukács úgy írja le ugyanezt, hogy Jézus még a bot vitelét is megtiltotta (vö.: Mt 10,10 és Lk 9,3). Úgy tűnik tehát, hogy a Krisztus követségében indulóknak küldetésük teljesítéséhez semmire sincs szükségük, talán csak egy vándorbotra vagy még arra sem. Bátorság, tiszta szív, bizalom és annak tudata, hogy a Mester is megbízik abban, akit küld, ennyi elegendő. Elegendő, mert a küldetés eredménnyel jár: hirdetik a tanítást, s meggyógyítják a betegeket, ahogyan Jézus is teszi. A küldöttek abban a küldetésben részesednek, amelyet a mennyei Atya bízott Jézusra. A feltámadt Úr ezt mondta övéinek: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21). A küldés természetesen nem előzmények nélküli. Jézus ugyanis arra hív meg embereket, hogy vele legyenek, vele éljenek, megosszák ővele életüket. Arra választja ki őket, hogy vele járjanak útján, lássák csodáit és tetteit, hallják tanítását, s tanúi legyenek annak, hogy elérkezett az Isten Országa. Mindez világosan kiderül az első tanítványok meghívásának történetéből. Keresztelő János tanúságtételét követően két tanítvány követni kezdte Jézust. Amikor ezt ő észrevette megkérdezte, hogy mit akarnak tőle. A váratlan kérdésre meglepetésükben ezt kérdezik: „Mester, hol laksz?” Mire Jézus így hívja őket: „Jöjjetek és nézzétek meg!” (Jn 1,38-39). Jézus tehát nem azonnal bízza meg őket feladattal, nem rögtön küldi őket tanítani, hanem előbb együtt kell élniük vele, meg kell ismerniük életét. Az apostolok nem egy tanult tanításnak lesznek később a hirdetői, hanem egy megélt tanításnak, egy személyes kapcsolatnak. Ezen a ponton értjük meg azt, hogy miért nem kell semmit sem magukkal vinniük. Ahogy a meghíváskor nem hoznak magukkal semmit, ugyanúgy a küldéskor sem visznek semmit. A meghíváskor elegendő, hogy nyitott szívvel csatlakoznak Jézushoz, elegendő, hogy tanulni szeretnének a mestertől, elég az, hogy rábízzák életüket a meghívóra. Jézus is teljesen szegényen, eszköztelenül jött a világba, hogy Isten Országát szóban meghirdesse és tettekben megvalósítsa, s most tanítványai ezt a szolgálatot folytatják. Jézus küldetése azáltal jut el minden emberhez, hogy az apostolok, az Egyház, s benne minden hívő folytatja küldetését. Az apostol nem csupán emberi erejére támaszkodik, hanem mindenkor számíthat a Szentlélek támogatására. Pünkösd napján azért részesülnek a Lélekben mint ajándékban és a Lélek ajándékaiban, hogy betölthessék küldetésüket. (Horváth István Sándor) Imádság: Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.
Feltöltve: 2009. 07. 12. 9:09:00
Vissza a főoldalra