Van olyan levéltetű faj, mint pl. a rózsatetű, amely csak egy növényfajon él meg, de számos faj egyedei vándorolnak. A levéltetű vírus vektor is, ami azt jelenti, hogy a vándorlás során egyik növényről a másikra terjeszti a kórokozót.

Mindenki számára ismerős jelenség a táplálkozásuk során kibocsátott mézharmat és a rajta megtelepedő korompenész. Ezt a váladékot előszeretettel fogyasztják a hangyák, darazsak, méhek és még a legyek is. Összességében sok kellemetlenséget okoznak ezek a pici kártevők.

Hogyan és mikor védekezzünk ellenük?

A védekezés hatékonyságát növeli, ha a felszaporodásuk előtt permetezünk. Ha egy fánál még csak egy-két hajtás végén jelenik meg a tetű, azt metszőollóval vágjuk le, amivel egy permetezést megspórolunk. Mivel a tetű a levelek fonákján szívogat, ezért arra kell ügyelnünk, hogy oda juttassuk a szert. A kezelés megkezdésével ne várjuk meg, hogy a levelek összesodródjanak, mert permetezésünk nem lesz hatékony.

Mivel védekezhetünk? A biotermesztésben is engedélyezett szerek: Bio-sect, Biola, Vektafid. A speciális, csak levéltetű elleni szerek: Chess 25 Wp, Pirimor.

Rovarölő szerek, amelyek a tetvek ellen is hatásosak: Basudin 600 Ew, Chinmix 5 SC, Cymbush 10 EC, Cyperil 10 EC, Decis 2,5 EC, Karate 2,5 WG, Metil-cotnion 25 WP, Scherpa, Talstar 10 EC, Zolone 35 EC.

A felsorolt rovarölő szerek alkalmazására vonatkozó részletes leírások a csomagoláson fel vannak tüntetve, azokat a saját és mások érdekében is tartsuk be!

Hogyan öntözzünk?

Hogyan öntözzünk, vagy inkább mikor? Vajon melyik a lényegbevágóbb kérdés? Valószínűleg mindkettő nagyon lényeges. Abban valószínűleg könnyű egyetértésre jutni, hogy hasznosabb a növények számára a ritkább, de alaposabb öntözés, mint a gyakoribb, de nem eléggé alapos csapadék utánpótlás. Bár ez alól is vannak kivételek. Ilyen például az az öntözési mód, amikor a hosszan tartó szárazságban, nagy hőségben azért vesszük kezünkbe az öntözőkannát vagy a locsolócsövet, hogy a kialakult légköri aszályt ilyen módon próbáljuk meg enyhíteni. Ilyenkor növényünk gyökérzónájában ugyan kellőképpen nedves a talaj, m ez nem menti meg a fiatal hajtásokat – különösképpen nem a frissen elültetett palántákat – a kiszáradástól. Olyan ez, mint a tengeren, egy szál deszkán hánykolódó hajótörött szomjan halhat, hisz a sós víz számára fogyaszthatatlan. Ezért szokás, hogy a frissen elültetett palántákat naponta többször is vízzel permetezik, így alakítva ki számukra egy kedvezőbb, páradúsabb mikroklímát.

Tehát mikor öntözzünk? Régi – úgymond jól bevált gyakorlat – hogy az öntözést az esti órákra időzítjük. Ennek számos előnye van. A kijuttatott csapadék nem párolog el gyorsan, hanem folyamatosan leszivárog a gyökérzónába. Az éjszaka folyamán a növény föld feletti része is felfrissül a rá permetezett víztől. Még egy előny: a hideg víz ilyenkor nem okoz perzselést. Ellentétben azzal, hogy ez megtörténik a déli öntözéskor a naptól felhevült növények leveleivel. Ám jó néhány komoly veszélyforrást is hordozhat magában az esti öntözés. Tudni kell, hogy az uborka, a hagyma igen érzékeny a peronoszpórára, a paradicsomnak, a burgonyának pedig az egyik legveszélyesebb kórokozója a burgonyavész. Mindkét gomba a nedves lombfelületen telepedik meg, azon terjed. Kutatások igazolják, ahhoz, hogy a gomba spórák megtelepedjenek rajta, a lombfelületeknél órán át nedvesnek kell lennie. Márpedig esti öntözéskor – hacsak nem fúj erősebb szél – reggelig vizesek maradnak növényeink. Így az esti rendszeres öntözéssel a betegség megtelepedését és terjedését mi magunk segítjük elő. A fentiekből adódik a következtetés, a peronoszpórafertőzésre, valamint a burgonya, illetve paradicsomvészre hajlamos növényeinket ne este, hanem a délutáni órákban öntözzük, hogy azok az esti harmat leszálltáig érkezzenek megszáradni. Esős időben ezért igényelnek ezek a kultúrák fokozott védelmet.