Töklámpás mustra.

A lisztes húsú nagydobosi (óriási tök, szürke héjjal, korábban Magyarországon ez volt a legismertebb fajta) és a kanadai sütőtök mellett egyre gyakrabban tűnik fel a zöldségesnél (és kertekben is) a “faragni való tök”, azaz a Sugar Pie Pumpkin. Nagyon hasonló hozzá az óvári hengeres, csak utóbbinak a héja harmatos szürke és faragni valódi kihívás, mert nagyon kemény a héja. Profi tökfaragókat azonban ez nem szokta zavarni, elképesztő csipkemintát faragnak bele.

Mi egy “alap” tökkel kezdtünk és a mintát se vittük túlzásba. A “faragni való tök” azért volt jó választás, mert – bár faragni lehetne a kanadai sütőtököt és a nagydobosit is – a tök húsa vékony, hasa levegős, kevés a munka vele. Miután levágtuk a tök kalapját, de nem csak úgy egy lendülettel, mint egy szamuráj, hanem türelmes cikkcakkos vágásokkal, csak ki kellett kaparni a magokat és már lehetett is faragni.

A mintát előrajzoltuk, majd éles, hegyes késsel kivágtuk a felesleges részeket. Végül mécsest tettünk a tök közepébe, rátettük a kalapot, lekapcsoltuk a villanyt és nagyon boldogok voltunk. (Ezt még Halloween-ig eljátszuk párszor, ha már van egy ilyen csodálatos Jack O’ Lantern-ünk.) Persze, vérszemet is kaptunk, újabb tökvariációkon gondolkodunk.