Afrika legnépesebb államában jelenleg mintegy 2500 film készül évente, annak ellenére, hogy a világ egyik legszegényebb országáról van szó. A Nollywoodnak becézett nigériai filmipar a harmadik Hollywood és Bollywood mögött, és az utóbbi három évben három film is készült hihetetlen ritmusú fejlődéséről – a legújabbat, a Nollywood Babylon-t idén mutatták be a Sundance filmfesztiválon.

A legismertebb azonban a 2007-es Welcome to Nollywood, Jamie Meltzer dokumentumfilmje. A rendező tíz hetet töltött azzal, hogy követte Nigéria három legtrendibb filmrendezőjét. A nollywoodi filmek készítése csak nagy vonalakban hasonlít ahhoz, ami Amerikában vagy Európában megszokott. A filmek 10-15 ezer dolláros büdzsével készülnek

néhány nap alatt, a bennük szereplő színészeket szintén nagyon rövid idő – akár egy fél nap – alatt válogatják ki, és a szakképzettség hiánya a legkevésbé sem akadály. Digitális kamerát használnak, amelyből persze legtöbbször csak egy van. Az utómunkálatok egy-két hétig tartanak, utána a filmet videokazettán forgalmazzák néhány dollárért, vagy kikölcsönzik néhány pennyért.

Egy filmből átlagosan 50 ezer másolatot adnak el, hogyha pedig blockbusterről van szó, ennek mintegy négyszeresét. Hogy mennyire virgonc a nigériai filmipar, arról persze a számok vallanak a legmeggyőzőbben: egy 2002-es riport évi négyszáz nollywoodi filmet említ, míg 2007-ben kétezerre, 2009-ben kétezer-ötszázra becsülik az évente készülő filmek számát.

A nollywoodi filmipar évente 45 millió dollárt hoz a konyhára, a leghíresebb színészek azonban mindössze négyezer dollárt kapnak egy filmért. A kazettákat pedig olyan emberek vásárolják, meg vagy kölcsönzik ki, akik napi egy dollárból élnek.

Az afrikai filmek fő értéke az amerikai vagy európai néző szemében a kontinens titokzatos életébe, hagyományaiba nyújtott bepillantás: az 1998-as I Hate My Village az egyik legvitatottabb nollywoodi filmnek számít. Nem csoda, hiszen a kannibalizmusról szól, borítóján pedig egy olyan férfi látható, aki állítólag emberhúst majszol.

Nem elhanyagolandó a nollywoodi filmek exportja sem: Namíbiában ezeket tűzi műsorra a tévé, ezeket árulják Kenya utcáin, Kongóban elnémítva sugározzák őket, miközben egy tolmács fordítja a szöveget. New Yorkban a kínaiak nollywoodi filmeket vásárolnak, míg Hollandiában a dél-amerikai, Londonban a jamaicai bevándorlók ismerik fel az utcán a nigériai sztárokat.

A nigériai filmeket szívesebben veszi a helyi lakosság, mint a külföldi produkciókat,

mivel az afrikaiak számára otthonos témákról szólnak az általuk megszokott hangnemben. Számos nollywoodi film napjaink Afrikáját érintő dilemmákról szól: a keresztény és iszlám vallás hatásáról, ezek konfliktusáról, vagy az AIDS-ről, a korrupcióról, a nők jogairól. És persze az univerzális témáról, a szerelemről.