1976 és 1978 között éltem két évet Bolíviában. Néhány általános adatot foglaltam össze e távoli országról bevezetésképpen.

Érdemes tudnunk, hogy Bolíviával 1952-ben létesítettünk diplomáciai kapcsolatot. Magyar nagykövetség La Pazban 1962-1987 között, bolíviai nagykövetség Budapesten 1971-1987 között működött. A külképviseletünket takarékossági okok miatt 1987 decemberében bezártuk. Országaink között felsőszintű látogatásra nem került sor, szakminiszteri szintű találkozó a hetvenes években több is történt. A nagykövetségek kölcsönös bezárása óta Bolíviával lényegi politikai, diplomáciai együttműködésünk nem alakult ki. Fontosabb egyezményeink: Gazdasági és MTE Megállapodás (1970), Kulturális és Tudományos Egyezmény (1970), Konzuli egyezmény (1985). Kulturális kapcsolataink terén korábban az egyetemközi együttműködés volt említésre méltó. Ösztöndíj-felajánlásaink eredményeként több, mint 100 fő bolíviai szerzett diplomát hazánkban, többen magyar házastárssal tértek vissza. Jelenleg bolíviai fiatalok nem tanulnak magyar egyetemeken. A Bolíviában korábban letelepedett magyar származású családok száma alig egytucatnyi.

A Bolíviai Köztársaság területe 1098581 km2, lakossága 5 millió. Hivatalos nyelve a spanyol, és az őshonos indián nyelvek: az aymara, a kecsua, és a guaraní hiszen az ország lakosságának 14 %-a fehér, a többi indián és mesztic.

Amikor Spanyolország Napóleonnal háborúba került 1808-ban, Simón Bolivar kihasználta a lehetőséget, és összefogva José de San Martínnal katonai vezetésükkel a délamerikai gyarmatok kivívták a függetlenségüket. Bolívia Simón Bolivarról lett elnevezve. Az ország függetlenségének kikiáltása óta (1825), több mint 150 katonai puccs zajlott le, ezért a puccsok országának is szokták nevezni. Talajának 3 %-a termőföld, melyen kukorica, burgonya, rizs árpa, banán cukornád, narancs, ananász gyapot, kokacserje terem. Bányakincse régen arany ezüst, ma ón. Ipara fejletlen.

Bolívia 1879 és 83 között veszítette el tengerpartjait az Atacama sivatag salétrommezőiért vívott háborúban. 1932-ben pedig Paraguayjal szállt háborúba a Chaco olajjal megáldott területének birtoklásáért.

Amikor az inka birodalom leigázója Pizarro először pillantotta meg az égbe nyúló hegyek oldalán a csatornázott teraszokat, a spanyol: andénes, a teraszok szó alapján így nevezte el a hegységet: La Cordillera de los Andes. Az Andok összefüggő hegyláncai csaknem 9000 km hosszúságban, 150-800 km széles sávban kísérik a kontinens partjait.

Az Andok nyugati oldalán alig van növényzet, rendkívüli a szárazság, keleti lejtőit trópusi esők mossák. Bolívia nyugati területe az Andok magas fennsíkja az Altiplánó, keleten a Yungasi lejtők, és harmadik területi egysége óriási alföldek, feltáratlan területek szavannák és őserdőkkel.

A bolíviai és a perui Andok felett az ég szinte mindig derült, csodálatos mély kék színű. Itt található földünk legmagasabban fekvő hegyi tava a Titicaca. A tó mellett híres katolikus zarándokhely Copacabana városka, ahol érdekes és szép élmények vártak rám egy utazásom alkalmával. A Titicaca-tó partjait borító sás és nádtengerrében élnek a kihalófélben lévő uru indiánok. Keskeny csónakjaikkal hihetetlenül ügyesen eveznek az úszó szigetekkel teletűzdelt sekély vizeken. Ma már magyar utazási irodák is szerveznek errefelé kirándulásokat. Nappal a tartós napsütés ellenére is hideg van, és az éjszakák viszont igen fagyosak. Fő gabona az árpa és a quinoa (kölesféleség), alacsonyabb részeken búza, kukorica, burgonya. Lámát és juhot tenyésztenek. Az indiánok 1952-ben jutottak először földhöz, de a kezdetleges agrártechnika gátolta a termelést. Az aymara indiánok a Titicaca környékén annak az ősi népnek a leszármazottai, akik valamikor igen magas kultúrát fejlesztettek ki. Tiahuanacóban. Ennek maradványai ma idegenforgalmi látványosság. Tiahuanaco volt az amerikai kontinens első nagy civilizációs központja. A város pusztulásának körülményei ismeretlenek. Valószínűleg Krisztus után 1000 körül erdei népek támadták meg a birodalmat, és az uralkodók templomaikat otthagyva menekültek- magukkal vivén kultúrájukat a Cuzco völgybe, ahol kecsua törzseket találva egy új államot alapítottak: Az Inka Birodalmat. Az inkák történeti eredetének mítoszai is jelzi, hogy az égből érkezett istenek küldöttei alapítottak meg birodalmukat. Tiahuanaco rommezőin még ma is dolgoznak a régészek. Én is megtekintettem ezeket a híres műemlékeket. Számos fényképfelvétellel örökítettem meg a harcosok templomát a napkaput és a monolitszobrokat. Sajnos a nagy magasság, és erős napsütés miatt fakóvá égtek ki a fotóimon a valóságban csodálatosan szép természeteses színek.

Dél felé haladva laknak az igen nagy szegénységben élő kecsua indiánok.. Száraz évszakban a sós medence talajából fejtik ki a sót. A magasfennsíkon növő inchufű és a láma trágyája télen a fő tüzelőanyag. A Titicaca tó levezetőfolyójának a Poopó-tóba ömlő deltáját vadkacsák, flamingók, sirályok népesítik be De találhatunk errefelé futómadarakat a nandut és az andi-kolibriket.

Az Altiplánó keleti oldalán lévő mély árokban fekszik földünk legmagasabban fekvő fővárosa :La Paz, magyarul : A Béke (városa) A város fölött emelkedik jeges csúcsával a gyönyörű Illimani 6432 m és az Illampu 6550 m magasan.. Az örök hóhatár hatalmas hegyvonalati fölött meg-meg pillanthatjuk a kondorkeselyűt is, az indiánok szent madarát.

Valamikor régen az aranyvágy vezette errefelé a spanyol kalandorokat, és díszes barokk katedrálisokat, palotákat építettek. A koloniális építkezés mintaképét hozták létre, zegzugos kis utcákban kiugró gazdagon faragott faerkélyek láthatóak Egyelten utca sem sík a talaj egyenetlensége miatt. Egy díszes főút, a Prádó szeli át a várost, ez vezet az óvárosba, és az üzletnegyedekbe. A város földrajzi helyzete különös mikroklímát hozott létre. Árnyékban a higanyszál nem emelkedik a fagypont fölé, míg a napsütötte járdákon harminc fok van. A levegő olyan ritka és oxigénben szegény, hogy a városban nincs szervezett tűzoltóság. Az idelátogató turisták készüljenek fel egy kellemetlen hegyibetegségre. A város főterén a Plaza Murillón kapott helyet az elnöki palota, a kongresszus épülete és a nagy katedrális. Itt áll nagy felszabadítójuknak, Pedro Domingo Murillónak a szobra is. Hát, ebben a városban éltem én két teljes évet és még két hónapot.

A fővárostól 220 km távolságra van a legnagyobb bányaközpont, Oruro. Az ezüst és ónbányák legtöbbje a fáradságos úton megközelíthető Coro-Coro hegy magaslatain vannak. A város régi népszokásait őrző bányászkarneváljai messze földön híresek Férjemmel és barátaimmal többször is jártam erre, benn járva mélyen a bányák belsejében, és résztvehettem a híres karnevál i forgatagban is.

A Keleti Kordillera északi csoportja égbe nyúló hegycsúcsaival, csillogó gleccsereivel, kristálytiszta tengerszemeivel, és virágzó völgyeivel Bolívia legszebb vidéke. A keleti lejtőkön szubtrópusi éghajlat uralkodik, ennek a vidéknek a neve Yungas. Meleg völgyet jelent indián nyelven. Kávé és banán ültetvények ananász és narancsligetek, dús rizsföldek ontják gazdag termésüket. Itt terem a forró nedves klímát kedvelő koka is. Magam is megjártam Yungas csodásan szép de észtveszejtően veszélyes autóútjait, amelyen a fővárosból Caranaviba tartottunk.

Élményeimet természetesen egészen részletesen írom le majd a könyvemben, ebből csak egy részletet szeretnék itt kiragadni. Azt a részt idézem, amikor először megpillantottam La Paz utcáin az indiánokat.

„Arcuk ovális volt, és közelebbről már lehetett látni, hogy a szemük mongolosan vágott. Hát igen! Ők voltak az indiánok. Az én vágyva várt indiánjaim! Most aztán szemtől szemben láthattam őket. A férfiak kopott ruhákban jártak, némely csoportok még népviseletben, búbos-füles mintás sapkában, drapp lámaszőr gyapjúöltözékben, poncsóval. Lesírt róluk a szegénység és a nyomor. Arcuk hol jobbra, hol balra dudorodott a szájukban rágott cocalevél-csomótól. Ha véletlenül elnevették magukat, látszott, hogy teljesen zöld volt tőle a nyelvük és a foguk. Ez a kábítószer még ma is az indiánok egyetlen vigasza. Így bírják csak elviselni az éhséget, a szomjúságot és a kilátástalan nyomort. Az indiánasszonyok, a choliták, már jóval díszesebben öltözködtek. Élénkszínű bő szoknyában, hetykén oldalra billentett kis kalappal a fejükön, sűrű fekete hajuk két varkocsba fonva. Hátukon szivárványszínű szőttesekben vitték a gyermekeiket és az eladásra szánt portékáikat. Ez a butyor egyszerre szolgált ridikülként, bevásárlószatyorként, babakocsiként és ételhordóként. Megfelelő helyeken aztán leterítették a szőttest a földre, s miközben gyümölcseiket, zöldségeiket árusították, színes sapkákat, sálakat pulóvereket kötögettek a család számára, vagy éppen elbóbiskoltak. Gyermekeik körülöttük játszadoztak rongyos ruhákban, szurtosan, nyalókát szopogatva. Ha pedig még egy kisbaba is volt velük, az sem volt probléma. Amikor eljött az etetési idő, ki a cici, és a menü már készen állt. La Pazban legnagyobb élményeim közé a Mercado Negro tartozott. Képzeljenek el egy félvárosnyi színes indiánpiacot, mely már az előutcákban kezdődött, míg csak be nem ért az ember a legsűrűbb vásáros pavilonokig. Itt aztán minden megtalálható volt. Az ócska bodegák telis-tele voltak a legkülönfélébb portékákkal, amelyek nagyrésze argentinai és braziliai csempészáru volt. Kalapos choliták voltak az eladók és vásárláskor kötelező volt alkudni. Aki ezt nem tette, bolondnak nézték. A Mercado Negrón és a másik hasonló nagy piacon a Supermercadón zömmel ruhaneműket árultak, de emellett megtalálható volt minden más egyéb is. Hanglemezárusok kihangosított bömbölő zenével, televíziókészülékek, bútorok, cipők, műanyag lavórok, farsangi jelmezek, mosószerek, ékszerek, ezüst evőeszközök, varázsfüvek, amulettek, indián rituális szertartáshoz használt szárított lámabébik, indián hangszerek, köztük furulyák, pengetős charrangók, melyeket az erdei öves tatu páncéljából készítenek, és a jellegzetes pánsípok, ottani nevén szamponyák. Ezenkívül rövidáru, élékszínű bő cholitaszoknyák mindenféle mennyiségben, szőttesek, kalapok, kötött színes füles kisbaba- és férfisapkák, sálak, fonott övek. De megtalálhatóak voltak a legújabb típusú farmernadrágok is, amelyek akkoriban Magyarországon még nem voltak kaphatók. Feljebb menve sült kolbászt lehetett fogyasztani, mellé előre elkészített színes üdítőkkel, amelyek alján valami gyümölcsféle lapult. Ezeket a gyanús állott italokat nem mertem megkóstolni. Mellettünk hullámzott a tömeg, alattunk hullámzott a talaj. Meredekek és kuszáltkövesek voltak ezek a sikátorok. Igyekeztem is mindig tornacipőbe menni, hogy megússzak néhány hasra esést. Egy alkalommal komódot vásároltunk. Több indián is azonnal ajánlkozott erős kötelekkel, hogy hazahozzák. Örült is a kiválasztott indián, ám én nagyon megsajnáltam, amikor La Paz utcáin mint egy málhás szamár a hátára erősítve vitte nekünk hazáig a nehéz bútordarabot. Régi inka szokás szerint egy szíj volt a homlokára erősítve. Mindezt egy doboz sörért, és öt kifli áráért, és még ezzel boldog is volt.”